Merkel 4.0

Merkel nyert, de... A német választásról szóló cikkek többsége ehhez hasonló felütéssel kezdődött vasárnap este, miután kiderült, hogy a kancellár és pártja az előrejelzésekhez és a 2013-as választási eredményeikhez képest is bukott néhány szavazatot. De mi változik majd ettől?

Pillanatnyilag gőzünk sincs róla, de talán érdekes lesz néhány hónappal, esetleg egy-két évvel később visszanézni az ilyesfajta 'találgatós' posztokat. 

Ami egészen biztos, hogy a szélsőjobbos megnyilatkozásoktól sem mentes AfD-nek és a liberális FDP-nek ezúttal sikerült bejutnia a parlamentbe. Merkel és pártja, a CDU/CSU szövetség a szavazatok 33 %-át szerezte meg, így kormányalakítás tekintetében megkerülhetetlenek. Németországban alapvetően nem 'divat', hogy egy párt abszolút többséget szerezzen a választásokon, így mindenki kénytelen egyezkedni, kompromisszumokat kötni, ami elég jót szokott tenni a demokráciának. 

A parlamenti többség érdekében a CDU/CSU-nak is koalíciót kell kötnie. Merkelék korábbi partnere, az SPD azonban kijelentette, hogy koalíciós tárgyalások helyett ellenzékbe vonul, ami az ő szemszögükből tekintve érthető lépésnek tűnik. Ahogyan én látom, visszavonulásuk közvetett oka leginkább Merkel 'stílusában' keresendő. Noha a CDU/CSU pártszövetségre ideológiai szempontból a kereszténydemokrata és liberális-konzervatív irányultság jellemző, Merkel nagyívű eszmék helyett többnyire ügyek és alapvető emberi értékek mentén kormányoz. "Hiszti helyett józan ész, ideológia helyett erkölcs, jogállam és szolidaritás" - írtam anno, de éppen ugyanígy gondolom most is. Az SPD alig-alig tudott ehhez valami újszerűt hozzáadni, így szinte láthatatlan volt ebben a koalícióban. Most úgy döntöttek, hogy ellenzékben próbálják megtalálni a saját arcukat. 

Ami véleményem szerint Martin Schulz-cal nem lesz túl egyszerű. Az SPD eddigi legrosszabb választási eredményét érte el.  Ahogy én látom, Schulz-ról és a pártról is süt az ötlettelenség, a markáns stratégia hiánya. A német politikai környezetben a brit Corbyn-féle mindentmegígérős politikai kampány nem hozta a várt szavazatmennyiséget. Tisztán látszik, hogy Schulzéknak egyszerűen fogalmuk sincs, hogy hogyan foghatnák ki a szelet a CDU/CSU vitorlájából.

A hírek szerint Merkel még nem írta le teljesen ezt a 'kapcsolatot', noha Schulz szinte teljesen elzárkózni látszik az együttműködéstől. De azért különösebben nem lennék meglepve, ha a kancellárnak lenne valami 'visszautasíthatatlan ajánlat' a tarsolyában, amitől esetleg a szocdemek meggondolják magukat. Már csak azért is, mert ha a másik forgatókönyv szerint alakulnának az események, és a liberálisokkal, valamint a zöldekkel lenne meg a parlamenti többsége Merkeléknek, az mindenképpen nehézkesebb döntéshozatalt, több koalíciós vitát jelentene, és ezt nyilván a kancellár is szívesen elkerülné.

Ami az AfD-t illeti, keltett némi meglepetést, hogy négy év alatt 4,7-ről közel 13 százalékosra szívták fel magukat, és most beülnek a parlamentbe. Nyilván mindenkit az érdekel a legjobban, hogy vajon képesek lesznek-e tovább növelni támogatottságukat?

Az euroszkeptikusnak indult pártot valójában a menekültválság emelte ilyen magasságokba, és szerintem a menekültválság megfelelő kezelése fogja leemelni őket onnan. Parlamentbe kerülésüket nyilván nem szeretném elbagatellizálni, de sokakkal ellentétben nem gondolnám, hogy akkor most máris itt van az apokalipszis. 

Már csak azért sem, mert ha hinni lehet az interneten tegnap végigfutó híreknek, a párt társelnöke Frauke Petry már ki is száll, azaz be sem ül a párt frakciójába, helyette  néppártosodni fog. A parlamentbejutás után szélről középre araszolni a kormányrakerülés érdekében nem újszerű gondolat és módszer, láttunk-hallottunk ilyesmit. De ennek a stratégiának az átütő sikere erőteljesen kérdésesnek tűnik. 

Sokan Merkel végzetes meggyengüléséről beszélnek. Én nem látom, hogy a kancellár és pártja különösebben gyengék lennének, de nyilván nem annyira erősek, mint négy éve, a menekültkrízis zűrzavaros időszaka előtt voltak. Valamiért úgy érzem, hogy jónéhány európai párt szeretne 33 %-on 'gyengélkedni'. A szélsőjobbos hangok felerősödése nem éppen megnyugtató, de az elmúlt időszak eseményeit ismerve, váratlan fordulatnak és meglepetésnek semmiképpen sem tekinthető. 

Az viszont  tény, hogy akármelyik formációval is fog végül összeházasodni a CDU/CSU, nyilvánvaló, hogy az Angela Merkel 4.0-ás verziónak szüksége lesz némi szoftverfrissítésre, innovációra, hatékonyságnövelésre. Ellenkező esetben nyilván további 'felhasználók' pártolnak majd át a konkurenciákhoz.