Óhatatlan veszteségek?

Mit gondol egy magyar producer egy amerikai producer szexuális visszaéléseiről? Hát azt, hogy alapvetően mindenkinek megérte. Merthogy volt, ami volt, de  végül is milyen fasza filmek születtek.

Az Üvegtigris producere, Kovács Gábor ugyanebben a Facebook-posztban arról is vall, hogy Pataki Ágit "erőből szedte fel". Nem tudni, hogy ez mit jelent konkrétan, mint ahogyan sokan a szexuális zaklatás fogalmával sincsenek teljesen tisztában.

Ha valaki szexuális tartalmú üzenetekkel bombáz, akkor az már zaklat? Vagy meg kell 'várni', hogy fizikailag is molesztáljon? 

A Weinstein-botrány kapcsán nyilván nem csak Kovács Gábor nyilatkozott meg, rengeteg komment és cikk született és nyilván még egy ideig fog is. Mindenesetre a témával kapcsolatos fő 'csapásirányok' már körvonalazódtak.

Volt olyan kommentelő, de blogíró is, aki egyszerűen csak lekurvázta az összes nőt, aki zaklatás áldozata lett, a világot mindig is a szex igazgatta vagy mert úgyvoltfelöltözve típusú felkiáltással. Ezek a hozzászólók teljesen figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy noha a 'zaklatottak' nagy része nőnemű, és most éppen Hollywood és a filmgyártás környékén borult ki, aminek már nagyon ki kellett borulnia, de időnként más környezetben,  sőt férfiakkal és gyerekekkel is előfordult már a szexuális visszaélés valamilyen formája. Hogy zaklatni nem csak a másikkal szembeni fizikai fölény kihasználásával, de zsarolással is lehet.

Nem a miniszoknyák és a kivillanó térdkalácsok a felelősek azért, ha valakinek elszáll a józan esze. A molesztált nők nagyrészén életében nem volt miniszoknya, ünnepelt színésznők sem akartak lenni soha, viszont ugyanők soha nem fogják kiírni a Facebook oldalukra, hogy  #Me too. Mert nem hogy a világsajtó, hanem még az ismerőseik előtt is szégyellnék magukat. Ők.

Míg például a gyerekek zaklatását a  társadalom zöme nagyon helyesen és határozottan elítéli, a nők molesztálása esetén nem zár össze ennyire, (tulajdonképpen szinte semennyire sem zár össze) hanem a nőket zaklató-erőszakolós témákkal kapcsolatban többnyire bármilyen konkrét infó nélkül vannak kész válaszaik. Azaz lényegében ugyanazon az elven ítélkeznek, mint amilyen elven a molesztálók egy része molesztál. Történetesen, hogy 'a nők is akarják, olyan isten nincs, hogy ne akarnák'. Elvégre "szeretnek tetszeni", nem igaz? 

Persze ez alól vannak kivételek is. A hatalmi pozicióban lévő molesztálók. Ők toronymagasról tesznek arra, hogy mit akarnak a nők, vagy bárki más.

A gyerekek zaklatása esetén szinte egy emberként háborodik fel a társadalom, és ugyanígy tesz akkor is, joggal,  ha az erőszakoskodók a világ másik feléről csöppentek a kölni pályaudvar környékére.

Talán eljön az az idő is, amikor az emberek többsége akkor is ilyen intenzíven háborodik fel, ha történetesen éppen sikeres és tehetséges, vagy akár tök hétköznapi, fehér férfiak, esetleg nők próbálnak visszaélni a bármilyen 'színű' többi nő, férfi  helyzetével, kiszolgáltatottságával.

A mostani ügy hatására néhány embernek már sikerült átértékelnie az 'udvarlási szokásait'. Azt nem mondom, hogy akkor már mindenkinek megérte, kösz Weinstein, de biztató fejlemény.

Illusztráció: pixabay.com